VERKLIS HONLAPJA LEIERKASTENMANN ORGAN-GRINDER'S HOME-PAGE |
![]() |
AZ ELSŐ MAGYAR VERKLIS HONLAP ERSTE DREHORGEL UND
WALZENKLAVIER HOMEPAGE IN UNGARN FIRST ORGAN-GRINDER'S HOME-PAGE LE PREMIERE HONGROIS
PAGE WEB DE ORGUE DE BARBERIE |
Tisztelt Látogató! A verklikről, kintornákról szóló első és máig egyetlen magyarországi honlap 18 év után új helyre költözik, aminek több oka is van. 2020 április 15-től a http://verklis.uw.hu ULTRAWEB szolgáltatónál található honlap mellett egy már saját tulajdonú domain néven, a http://www.verkli.hu WEB címen is láthatóak lesznek a kintornákról, zenegépekről szóló oldalak. Az új tár lényegesen nagyobb kapacitású, ezért több és részletesebb dolog jelenhet meg itt. A fenti időponttól új információkat, oldalakat csak averkli.hu végződésű honlapon helyezek el, és terveim szerint 2021. január 1-től már csak ez utóbbi internetes cím fog élni...A váltás másik oka, hogy a ma legismertebb és milliók által használt közösségi oldal (a nevét nem írom le) az "uw" kiterjesztésű lapokat nem hajlandó megjelentetni arra hivatkozva, hogy sérti a közösségi elveit. Ugyanakkor rasszista, erkölcstelen vagy éppen gyilkosságra buzdító bejegyzések, hozzászólások tömegével találkozhat, aki oda belép. Ám gyermekeim szerint - akik nagyon értenek hozzá - az, aki nincs fent a ...-on, az nincs is... Úgy gondoltam, szót fogadok nekik. Az új honlap eddigi formáját, struktúráját megtartja, hagyománytiszteletből s mert úgy érzem, hogy jól áttekinthető, használható. További jó időtöltést kívánok. Mednyánszky
Miklós
Új oldalak a http://www.verkli.hu honlapon
|
A XX. század harmincas évéig
a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama
gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kerthelyiségeiben. El sem
lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, Gellérthegyen
vagy Óbudán kintorna nélkül. Milyen volt ez a szerkezet, kik voltak
megszólaltatói? |
A verklik, kintornák A XX. század harmincas évéig
a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt része volt a kintornás. A zenegép hangos sípja vagy zongorát utánzó dallama
gyakran megszólalt a bérházak udvarain, a vendéglők kerthelyiségeiben. El sem
lehetett képzelni nyáresti mulatságot, lakodalmat a Tabánban, Gellérthegyen
vagy Óbudán kintorna nélkül. Milyen volt ez a szerkezet, kik voltak
megszólaltatói? Az automata és kézi hajtású zenegépek története sok
száz évvel ezelőtt kezdődött, több nemzet, ország vallja magáénak a kintorna
feltalálását. Fejlődésük a felvilágosodás korától a II.
világháborúig kíséri és hűen tükrözi a társadalom, a technika és a művészetek
fejlődését. A zenélő automaták és szerkezetek története
összekapcsolódott olyan nagy emberekkel, mint Leonardo da Vinci, Athanasius Kircher, a tudós
jezsuita páter vagy a magyar Kempelen Farkas. Észak-Olaszországban, a
Németalföldön, Szászországban kiterjedt ipara volt a zenélő automatáknak. Egyes
cégek csak a dobozok, sípok készítésével, míg mások a zeneművek kottázásával,
szöges hengerekre, papírcsíkokra, bádogkorongokra történő átírásával
foglalkoztak. A XVIII. sz. végétől ezekből
az országrészekből kezdtek elterjedni egész Európában. A szerkezetekkel együtt
a gyártóhelyek vállalkozó kedvű polgárai is a gépekkel tartottak, működtetve,
kezelve őket. Nem véletlen, hogy egyes országokban Orgona Italineri-nek,
Orgona Barbierinek hívták a kintornát. A gépezetek -
és velük a kintornások - az óceánon is átkeltek, észak- és Dél-Amerikában mai
napig szeretettel őrzik emléküket. A legegyszerűbb, néhány sípos - családi
otthonokban működtetett - madárorgonáktól a templomi zenészt helyettesítő
automatákon keresztül a szekér nagyságú, dobokat, cintányérokat, húrokat
megszólaltató zenegépig számtalan fajtáját ismerjük. A kintorna a hangrögzítésre alkalmas fonográf
elterjedéséig - sőt, sokáig még azt követően is - igen fontos szerepet játszott
a köznapi emberek zenekultúrájában. Egy-egy új zenés színdarab, operett, opera
népszerű betétdala, vagy egy új induló szinte már bemutatása másnapján
megjelent az utcai zenészek repertoárjában. Ugyancsak e gépezetek előadásában
ismerhették meg a városlakók az újonnan keletkezett könnyebb műfajú slágereket,
dalokat is. Bár a zenekritikusok, zenetörténészek a magas művészetnek számító komoly zene kintornán történő megszólaltatását lebecsülték,
számtalan művészt ihletett meg e hangszer. Neves zeneszerzők - Beethoven, Sztravinskij, Ravel - alkottak zeneművet automatákra, írók,
festők örökítették meg a kintornást. Legnagyobb sikerük az automata zenegépek
gyártóinak akkor volt, amikor a hegedű vitathatatlanul legelső gyártóhelye, az
olaszországi Cremona városa egy több, mint 100 sípos zeneautomatát rendelt. Csak Budapesten - Újpest, Kispest és az egyéb
városrészek külön városnak számítottak - a húszas harmincas években még évi
200-250 kintornás engedélyt adtak ki. Még a II.
világháború után is működött közülük jó néhány. A kintornás élete sok művészt
ihletett meg. Az 1870-es években Tóth Ede írt színművet a "Kintornás
családja" címmel, Kosztolányi, Karinthy és még jó néhány író, publicista
örökítette meg a város alakjai között a zenegépek tulajdonosait. Hazánkban
ennek ellenére az elmúlt évtizedekben a kintorna, a verkli, sípláda
elfelejtődött.
Mednyánszky Miklós 2002-2020
|
|
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |