Az automatáknak, vagy idegen szóval „automaton”-nak nevezett szerkezetek egyidősek az civilizációval.  Olyan, rendszerint kézi vagy rugóhajtású gépek, amelyek mechanizmusa bizonyos sorrendben képes végrehajtani mozdulatokat, mozgásokat. A régebben készültek esetében az volt a cél, hogy minél élethűebbek legyenek a mozgó alakok: mindig élőlényeket mintáztak, állatokat, de sokkal gyakrabban emberi formájuk volt. Manapság nagy kedveltségnek örvendenek az olyan automatonok, amelyeknek a mechanikája jól látható, sőt ez jelenti látványosságukat.

Az első szerkezeteket már az ókorból ismerjük, ekkor elsősorban a valláshoz kapcsolódó szerkezetek kézültek - de már zenélő szerkezeteket is találunk közöttük.

A zsidó legenda szerint Salamon király trónján is mechanikus mozgatású állatfigurák helyezkedtek el, amelyek királyként üdvözölték őt, amikor felült a trónra: egy sas koronát helyez a fejére, és egy galamb Tóra- tekercset hoz neki. A legenda szerint a király léptei - valószínűleg a lépcsőfokok mozgása által közvetítve - indították el a mechanikát.

Az ókori Kínában Kr. e. 400 körülről származnak az első feljegyzések mechanikus szerkezetekről. Ott már elő ember nagyságú bábuk is készültek - a mai napig a távol-keleti mechanikus bábuk a legélethűebbek és legbonyolultabb szerkezetek.

De a középkorban is ott voltak az automata szerkezetek. Már az első ezredfordulóról maradtak fenn feljegyzések Konstantinápolyból maguktól mozgó bábukról, természetesen itt is az uralkodói udvarban jelentek meg ezek a szerkezetek. Volt, amelyeket emberi erővel hajtottak, de volt szélenergiával működő gépezet is. A muszlim tudósok, feltalálók jártak az élén e folyamatnak, madarakat, zenélő emberi alakokat, de még kígyókat is alkottak.

Az 1136-1206-ig élt perzsa Al-Jazari humanoid automatákat készített, de gyártott dobgépeket, és kézmosó automatát is. De készített egy zenekart is, amelynek tagjai több mint ötvenféle arc- és testmozdulatot tudtak elvégezni.

Az automaták igazi virágkora - nem véletlenül - a reneszánsz idején jött el. A tudósok felelevenítették az ókori találmányokat, az emberek - nem csak a gazdagok, az uralkodók, hanem a köznép is nagy érdeklődéssel fordult az élet dolgai felé, s így az élőlények, az ember “működése” egyre nagyobb figyelmet kapott.

Ugyanakkor a technikai fejlődés már lehetővé tette egészen különleges alkotások létrehozását is. Leonardo Da Vinci mechanikus találmányainak rajzait ismerjük jól, de ekkor készülnek az első toronyórák, majd a kakukkos órák, a zenét játszó alakok és persze az ostromgépek is.

A kelet sem marad le: Oszakában, Japánban japán automata színházat alkotnak, és itt születnek meg a ma is létező és nagy kedveltségnek örvendő - és bizony igen drága - karakuri bábok. Ezek az Edo-korban (a XVII. század első évtizedétől 1867-ig) élik aranykorukat.

Modern korunkban az automaták szintén nagy kedveltségnek örvendenek.

De a hagyományos, felhúzós óraszerkezettel vagy éppen elektronikával hajtott, élethű bábuk mellett újra és újra feltűnnek azok a figurák, amelyek attól különlegesek, hogy látni engedik mechanikájukat, működtető szerkezetüket.

Az alábbiakban ilyeneket mutatok be. Egy macskazenekar 4 művészét (egy fuvolást, egy gitárost, egy csellóst és egy xylofonost), egy zongorázó vénkisasszonyt... és a zenei játékot talán már megunó, türelmetlen kezet. Egyesek szerint ő az Adams Family-ből szökött meg, másik állítják, hogy Luke keze a Star Wars-ból...

Ráadásként pedig megismerkedhet az érdeklődő Kamillal, aki fáradt arccal, fájós derékkal tekeri a régi, öreg kintornáját. 

És itt van még Kamilla is, a vén kintornás lánya.