J. THIBOUVILLE - LAMY
gyártmányú
"Organina" 24 sípos kintorna (sípláda)
A Thibouville és Lamy hangszerkészítő
vállalkozás 1790-ben alakult a franciaországi Mirecourt-ban.
Szinte mindenféle hangszert készítettek, a vonósoktól mandolinon át az
orgonáig.
A XIX. sz. közepére hatalmas mennyiségben gyártottak hangszereket,
több francia városban, köztük Párizsban is volt képviseletük és műhelyük. Később
már Londonban és a tengerentúl is alapítottak lerakatot.
Híresek voltak jó minőségükről, az 1890-es évek végén ők lettek a párizsi zene conservatoire hivatalos szállítói. Hangszereiket
napjainkban is értékesnek tartják, egy-egy XIX. sz. végén, XX: sz. elején
készült hegedűjűket 1600-2000 euróért árusítják ma is.
1849-től a világkiállításokon folyamatosan díjazásban részesültek
hangszereik.
Az I. világháborúban a mirecourt-i gyár
leégett, ismereteim szerint a cég ekkor szűnt meg.
A gyár az 1870-as években kezdett mechanikus hangszerekkel
foglalkozni. Különféle kintornákat – pontosabban sípládákat – készítettek. Ezek
először papírszalaggal működtek, de a gyár nem volt megelégedve ezek
minőségével, használhatóságával. Ezért kifejlesztették azt az impregnált
papírból készült lapokra hajtogatott "könyvet", melyet aztán szabadalmaztattak
is, és mely az egész világon elterjedt a sípládák hajtására. A "könyvek" vastag
kartonpapírból készülnek, melyet különféle vegyszerekkel átitatnak, hogy
merevebb legyen. Így az több ezer lejátszásra is alkalmas. A zeneszámokat a
különféle sípládák sípjainak számához igazítva átírják egy "master"
szalagra, majd erről készül sokszorosítással a lejátszásra alkalmas szalag.
Azokon a helyeken, ahol az egyes sípoknak meg kell szólalnia, festékcsík kerül
a szalagra, majd egy gép szabályos réseket lyukaszt rajta.
Az Organina típusú sípládáról az első
adat 1880-ból származik. A gyár több változatban, 16, 24 és 36 síppal is
készítette. Készült ilyen néven az Egyesült Államokban is zenegép, amely vékony
papírszalaggal működött. De fő működési elve megegyezett a Thibouville
és Lamy által gyárott gépével.
A berendezés házi, vendéglői (mulatói) illetve templomi használatra készült,
ismereteim szerint utcán nem zenéltek vele. A templomi használat egy kis
magyarázatra szorul: a szegényebb egyházközségek nem engedhették meg maguknak
orgona építését, ezért gyakran használtak gépi kíséretet az énekek előadásához.
Ehhez a különféle sípládák voltak a legalkalmasabbak, viszonylag olcsók voltak,
igen sokféle dalt le lehetett játszani a megfelelő szalagok, könyvek megvételével,
de ami a legfontosabb volt: ezeket bárki tudta működtetni, nem kellett képzett
zenészt felfogadniuk.
A sípláda még napjainkban is nagy értéket képvisel, mivel már igen
kevés maradt meg belőlük. Ismereteim szerint 2002-ben kínáltak eladásra egy
három darabból álló "Organina" sípláda együttest, a
16 sípos berendezés 10 ezer frankért (kb. 1520 euro), a 24 síposat 12 ezer
frankért (kb. 1830 euro) és a 36 sípos berendezést 20 ezer frankért (kb. 3000
euro).
Korábban (1998) a londoni Christie’s aukciósházban 690 fontért kelt el egy 24 sípos Organina.
Az itt bemutatott gép egy 24 sípos berendezés. Magassága
A felemelhető takarólapon az alábbi benyomott felirat olvasható:
J. THIBOUVILLE LAMY
BREVETE S.G.U.G.
PARIS
(A "brevete" szó jelentése:
"szabadalmazott")
A sípládában a tangóharmonikából, szájharmonikából ismert sípok
szolgáltatják a hangot. A kar megtekerésével a berendezés alján található
fújtatóból először a légládába, onnan a sípokhoz jut az összesűrített levegőt.
A sípokon található szelepeket fahimbák emelik meg, melyeket rézhuzalból
kialakított rudak mozgatnak. A rudak vályúsan kialakított falemezekhez
(himbákhoz) kapcsolódnak, melyeket rugók szorítanak le alapállásukban. Ezek
csak akkor emelkedhetnek meg, amikor az őket vezérlő tüskék felső állásba
kerülnek – ami akkor történik meg, mikor a tüskesor (fésű) felett áthaladó
papírszalagon lyuk érkezik a tüske fölé.
A tüske ilyenkor felugrik, felengedi a himbát, az a rudazaton
keresztül a szelepet nyitja és megszólal a megfelelő síp.
A szalagot a vezetővályú (rámpa) felett elhelyezett acél henger
továbbítja, a leszorításában rézből készült tárcsás henger közreműködik.
A könnyebb befűzés érdekében a vezérlőtüskék lesüllyeszthetők.
Fontos eleme a berendezésnek a rámpa melletti felemelhető tető,
ezzel nagyobb hangerőt lehet elérni. A tetőt használaton kívül rugó húzza
vissza a helyére
Az Organina sípláda
1981-ben lemezfelvétel készült az Organina
sípláda zeneszámaival, ezeket a következő linken meg lehet hallgatni: http://www.folkways.si.edu/albumdetails.aspx?itemid=123
Különféle Organina sípládák
24 sípos Organina sípláda
Befűzött szalaggal
A sípláda vezérlőműve: szalagvezető, a szelepeket vezérlő tűskék, himbák és karos áttételek
A rugók közelről
