Diana
asztali sípláda
A
XIX és XX. század fordulóján a Monarchiában készült, alig 20 x
Korongja
A sípláda nyitott tetővel. A
nyomólemez alatt jobb oldalon helyezkedik el a korong elforgatására szolgáló
fogaskerék.
A
nyomólemez alatti 14 darab kis rúd szabályozza a szelepek lezárását. Ezek a
szelepek falapból készültek, finom bársony, vagy bőrrel bevontak. Mindegyikük
egy-egy réz rugólaphoz erősített. Amikor az érzékelőtűk
és a vezérlőrudazat nem nyomja le őket, a réz rugó hatására felemelt helyzetben
átengedik a levegőt az alattuk elhelyezkedő nyelvsípokhoz.
Ha
a lemezt feltesszük a ládára, az a tűket lenyomja, a szelepek zárnak. A lemez
lejátszás közben elfordul, és amikor a rések egy-egy tű fölé érnek, engedik
azokat felemelkedni. Ekkor nyit a szelep is, és a levegő áthalad a sípokon. A
lemez továbbhaladva lenyomja a tűt, és a szelep újra lezár.
Az
egész működtető szerkezet együttes a szélládára került felerősítésre. A
szélláda két oldalára kerültek függőleges helyzetben a fújtatók, melyek a
hajtókarról áttétellel működnek, ellentétes ütemben. A
képen a jobb oldali fújtató nyitott, míg a baloldali zárt állapotban látható.
A sípláda teteje és alja
